2011. július 20., szerda

Kezemben már a tudás csírája,


és az ezt igazoló GYÓGYMASSZŐR OKLEVÉL!


Nem volt könnyű megszerezni.

19 éves korom óta kerülgetem, hogy elmélyedjek ezen szakma rejtelmeiben, összefüggéseiben. A sors nem hagyta annyiban és tennem kellett érte sokat, de elkezdhettem megszerezni ezt a sokrétű tudásra.



Óriási hálával tartozom családomnak, elsősorban két nagyszerű gyermekemnek, akik türelemmel viselték a sok távollétemet; férjemnek, akivel igyekeztünk megtalálni mindig a legoptimálisabb megoldásokat; anyósomnak és apósomnak, akik nem csak a gyerekek felügyeletében, de a család élelmezésében is kivették a részüket, sőt bizalommal fogadták az első még gyakorlatlan masszázsfogásokat is.



Hálával tartozom csoporttársaimnak is, elsősorban Szandinak, akivel a legtöbbet gyakoroltunk együtt, egymáson és szintén bizalommal fogadott; és a többieknek is, hiszen nagyon tanulságos időt töltöttünk együtt, még ha voltak nehéz és konfliktusos időszakok is. Sokukat megkedveltem és elszomorít, hogy talán soha többé nem találkozunk.

Nagyszerű tanáraink is voltak, szeretettel és sokat fogok gondolni Erikára, aki végtelen türelemmel és szeretettel, de következetes szigorral vezetett be minket a masszőr fogások rejtelmeibe és betekintést adott a rögös masszőr lét valóságába is. Tisztelettel gondolok még mentőtiszt és orvos oktatóinkra is.
 
Igen, 40 évesen, életem felénél járva egy számomra teljesen új útra léptem és ennek az útnak még csak az elején járok, sok elágazási lehetőséggel és több találkozási és összeolvadási ponttal.



Szeretnék még sokat-sokat tanulni, még jobban megismerni a testi és lelki, külső- és belsőszervi összefüggések szövevényes hálóját.

Akarok sokat-sokat dolgozni, masszírozni, érinteni, A JÓT ÉRTŐ MÓDON KÖZVETÍTENI.